Mikor állunk le végre a szemeteléssel?

A romlott tojástól a sörösdobozon át a reklámújságig és a műanyagpalackig kéthavonta dobunk ki a testsúlyunknak megfelelő szemetet Magyarországon. Évente és fejenként 382-470 kilóra rúg ez a mennyiség, attól függően, hogy a különböző statisztikák mit számolnak az úgynevezett települési szilárd hulladék körébe. Jókora mennyiségről van szó, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy az USA-ban egy állampolgár kétszer ennyi szemetet termel.

A hulladékhalom nagyságáról kevés fogalmunk van, hála a szemétgyűjtő rendszereknek és az újrahasznosításnak, de érdemes tudni, hogy a szemét nagyobb része még mindig a lerakóba vagy az égetőműbe kerül Magyarországon. Világszerte pedig a szemét mennyisége nő a leggyorsabban az összes környezetszennyező anyag közül, beszámítva még az üvegházhatású gázokat is.

Főleg a városlakók sara

Ahogy a 20. század folyamán a gyorsan növő népesség egyre nagyobb része költözött a városokba, a szemét mennyisége a tízszeresére nőtt. 2025-re ismét megduplázódik a hulladék mennyisége Daniel Hoornweg, Perinaz Bhada-Tata és Chris Kennedy a Világbanknál megjelent elemzése szerint, amelyet a Nature kérésére foglaltak össze.

1900-ban a világ népességének 13 százaléka, azaz 220 millió ember élt városokban. A szerzőtrió számításai szerint ők valamivel kevesebb mint 300 ezer tonna szemetet termeltek naponta, amelynek a túlnyomó része ételmaradék, csomagolás, hamu és törött, elromlott háztartási eszközök voltak. 2000-re már a népesség 49 százaléka volt városlakó, naponta több mint 3 millió tonna szemetet állítva elő. 2025-ben már napi 6 millió tonna szilárd hulladékkal számolhatunk; az ekkora mennyiség elszállításához szükséges szemetesautók sora elérné az ötezer kilométert.

A legtöbb szemetet a fejlett államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországaiban termelik (a szervezetnek Magyarország is tagja 1996-tól). A világ gazdagabbik részén jelenleg 1,75 millió tonna szemét keletkezik naponta. A mennyiség 2050-ig nő a városlakók számának növekedésével párhuzamosan, majd lassan csökkenni kezd, ahogy az anyagtudomány és a gyártástechnológiák fejlődésével a termékeket kevesebb alapanyagból állítják elő.

A teljes cikk itt olvasható.