A bevezető képsorokban a Bosszúállók hagyta romokon siklik végig a kamera, miközben egy női hang tájékoztat bennünket arról, amit már mind tudunk, hogyaszondja a „hősök köztünk élnek”. Ne lepődjünk meg nagyon: lesz még pár utalás a Marvel-filmekre és egy-kis jövés-menés a mozivászon és a TV képernyő között, de hát ez már csak egy ilyen sorozat. Szerencsére. Ha valaki nem lenne képben a mozikkal, ne adja fel, a sorozat anélkül is élvezhető. Eközben Los Angeles egy félreeső utcájában egy cuki bongyorhajú kisfiú a játékbolt kirakatát nézegeti, fröccsöntött Vasember után sóvárogva. Apu próbál vele beszélgetni, ahogy az várható, nem sok sikerrel. Kicsit le van égve a fater, de ígéri, hogy minden jobb lesz. A fia hiszi is, meg nem is, de mivel jól nevelt, inkább nem szól be az apjának. A családi csevejt egy hatalmas robbanás szakítja félbe. Az apa biztonságba helyezi a fiát, és puszta kézzel felmászik a sokemeletes lángoló épületre, hogy kiszabadítsa a bent rekedt nőt. Az esetnek szemtanúja egy fiatal csaj is, aki filmez is veszettül, de mivel az arcába csuklyát húzott Szuperapu nincs beszédes kedvében, ezért inkább csak tátott szájjal bámul utána.
