Na, emberek, a célegyenesbe fordultunk. Már csak két rész az évadzáróig. A mostani az, amelyikre a kolléganőm, aki egyben ledarálta az egészet azt mondta, hogy nézzem meg gyorsan, mert meg KELL beszélnünk! Igaza lett, ritka jó epizódnak nézünk elébe. (Köszi M.!) Szóval, akinek még mindig szól a Should I stay, or should I go a fejében, annak üzenem, hogy tartson ki, érdemes! Eleve jól indulunk: Riario tart határozott léptekkel és egy csokor virággal egy ismeretlen, Celia nevű nő sírjához. Leonardo és haverjai egy távcsövön keresztül lesik, és fogalmuk sincs, hogy ki lehet ez a titokzatos, a neve alapján zsidó teremtés. Azt meg aztán végképp nem értik, miért jött ide a gróf egyedül, ráadásul akkor, amikor egész Róma a húsvéti ünnepség lázában ég. Ez most nem is annyira érdekes igazán, mert előbb a kulcs másik felét kell megtalálni. Leo sejti, hogy az valami extra biztonságos helyen lehet. Mi persze tudjuk, hogy nincs azért az annyira hozzáférhetetlen helyen, feltéve, hogy senki nem kívánja Riariót megfosztani a ruháitól, bár, ha valaki mégis megtenné, az nem is lenne olyan nagy baj. Leónak sajnos csak a langyi modellfiúk jönnek be, úgyhogy erre még csak nem is gondol. Irány a vatikáni Titkos Levéltár!
